Intézményi hangvétel 2000 után
Az elnökség olyan nyilvános ritmust kap, amely inkább érvelésre, világosságra és hozzáférhetőségre épül.

Stjepan Mesić politikai öröksége leginkább abban olvasható ki, ahogyan az elnöki tisztséget intézményi nyugalomra, külpolitikai pozicionálásra és látható nyilvános hangra használta.
A mandátum itt világos vonalak mentén bontakozik ki: az intézmény belső tónusa, a kifelé irányuló diplomácia és a hivatal utáni tartós nyilvános hang.
Az elnökség olyan nyilvános ritmust kap, amely inkább érvelésre, világosságra és hozzáférhetőségre épül.
Hivatali idejét erősebb nemzetközi láthatóság és folyamatos diplomácia jellemzi.
Az elnökség után is jelen marad interjúk, kommentárok és nyilvános fellépések révén.
Az itt összegyűjtött vizuális és szöveges nyomok tömör bevezetést adnak ahhoz az időszakhoz, amikor a horvát állam a régióhoz, Európához és a világhoz viszonyította magát.

A diplomáciai találkozóktól a ceremoniális jelenetekig a képi anyag itt politikai archívumként működik, nem díszítésként.
Az elnökség itt nem ceremóniaként jelenik meg, hanem olyan évtizedként, amelyben Horvátország Európához, a NATO-hoz és saját alkotmányos érettségéhez viszonyította magát.
Szerkesztői keret

Hivatali idejét erősebb nemzetközi láthatóság és folyamatos diplomácia jellemzi.
Az elnökség után is jelen marad interjúk, kommentárok és nyilvános fellépések révén.

Az itt összegyűjtött vizuális és szöveges nyomok tömör bevezetést adnak ahhoz az időszakhoz, amikor a horvát állam a régióhoz, Európához és a világhoz viszonyította magát.